Arteriográfiás vizsgálat
Mi az arteriográfia?
A kifejezés érvizsgálatot jelent, melyet az arteriográf segítségével végzünk. A vizsgálat célja az érfal (artéria, verőér) merevségének/rugalmasságának mérése, mellyel még a tünetek jelentkezése előtt felismerhető az érfal meszesedése. A mérés alapján megállapítható, hogy milyen mértékű érelmeszesedés alakult ki a páciensnél. Az arteriográf már akkor megállapítja az érelmeszesedés kialakulását, amikor a páciensnek még egyáltalán nincs panasza, így még időben felfedezhetőek azok az elváltozások, melyek a későbbiekben komoly szív- és érrendszeri megbetegedésekhez, állapotokhoz (pl. szívinfarktus, stroke) vezethetnek. A korai felismeréssel megelőzhetjük kialakulásukat, és az ismeretek birtokában célzottan tehetünk a gyógyulásért.
Hogyan történik a vizsgálat?
A vizsgálat kb. 10-15 percet vesz igénybe, tulajdonképpen olyan, mint egy fekvő helyzetben többször elvégzett vérnyomásmérés. Ezen rövid idő alatt azonban 12 paraméter felvétele történik meg, melyek között szerepelnek a kis- és nagyartériák állapotát mutató értékek is. Ez azért nagyon fontos, mert a hagyományos vérnyomásmérés önmagában nem ad elég információt az erek állapotáról. Mivel a vizsgálat kizárólag vérnyomás- és pulzushullám-görbék méréseiből áll, nem jár semmilyen fájdalommal vagy kellemetlenséggel, nincs mellékhatása és teljesen veszélytelen.
Hogyan készüljek egy arteriográfiás vizsgálatra?
- A vizsgálatot megelőző 3 órában ne egyen nagy mennyiségű ételt, ne igyon kávét és ne dohányozzon!
- A vizsgálat előtt ajánlott a bőséges folyadékfogyasztás (lehetőleg tiszta víz)!
- A vizsgálatot megelőzően 10 órán belül kerülje az alkoholfogyasztást!
- A rendszeresen szedett gyógyszereket a vizsgálat napján is vegye be! Az Ön által szedett gyógyszerekről tájékoztassa orvosunkat!
- Fél éven belüli laborjait, zárójelentését hozza magával!
- Ha kontrollra érkezik, hozza magával korábbi arteriográf leletét összehasonlítás céljából!
Vizsgálati javaslat
A vizsgálat 30 éves életkor felett mindenkinek javasolt. Ha az alábbiak közül egy vagy több jellemző igaz Önre, kérjük, fontolja meg, hogy jelentkezik arteriográfos vizsgálatra:
- stresszes körülmények között él és dolgozik
- túlsúlyos
- dohányzik
- magas vérnyomása van
- magas a koleszterin- és/vagy a triglicerid szintje
- cukorbeteg vagy vesebeteg
- családjában előfordult magas vérnyomás, szívbetegség vagy cukorbetegség
- változó korba lépő hölgy
- bármilyen érbetegséggel összefüggésbe hozható panasza van
- váratlanul memóriazavara kezdődik
Állapotfelmérés céljából nem javasolt a vizsgálat azoknál, akiknek diagnosztizált érrendszeri problémájuk van, vagy volt (pl. infarktus, agyvérzés, diagnosztizált alsóvégtagi érszűkület, stb.), ugyanis ezekben az esetekben az arteriográfos vizsgálat diagnosztikai szempontból nem nyújt többlet információt a kezelő orvos számára. Ebben az esetben viszont az arteriográfos vizsgálat abban segítheti a kezelőorvost, hogy a folyamatos ellenőrzéssel kiválassza a legmegfelelőbb terápiát, illetve nyomon kövesse a gyógyszeres kezelés hatékonyságát.
Szívfrekvencia variabilitás vizsgálata (HRV)
Mi a szívfrekvencia-variabilitás és mi a jelentősége?
A szívműködés soha nem teljesen ritmusos. A szívverés ritmusa szívbetegség esetén teljesen kaotikussá válhat, azonban egészséges emberben sem teljesen szabályos.
A szívműködés az aktuális szükségletnek megfelelően minden pillanatban lassul vagy gyorsul annak megfelelően, hogy mennyi vért szükséges körülkeringetnie az érrendszerben. Számos élettani folyamat szabályozza a működését, de a közvetlen vezérlést a vegetatív idegrendszer végzi. A szimpatikus idegi ingerek gyorsítják, a paraszimpatikus beidegzés ezzel szemben lassítja a szív munkáját.
A szívfrekvencia-variabilitás (Heart Rate Variability (HRV)) megmutatja, hogy mennyire képes a szív követni a szervezet keringési szükségleteit. Minél nagyobb a variabilitás, annál nagyobb a szív rugalmassága, pillanatnyi alkalmazkodó képessége. A percről percre, lélegzetről lélegzetre, belégzésről kilégzésre adott szívritmusváltozás hűen leképezi a szív készenléti állapotát és egészséges válaszreakcióját a folyamatosan változó élethelyzetekre.
Növekvő fizikai aktivitásnál lecsökken a paraszimpatikus hatás, ilyenkor a szimpatikus a fizikai aktivitásnak megfelelően emelkedik. A szívfrekvencia-variabilitás tehát nyugalomban mindig nagyobb, mint fizikai aktivitásnál.
Megfelelő szívfrekvencia-variabilitást akkor ér el a szervezet, ha egyensúly áll fenn a két rendszer között. A szimpatikus rendszer túlsúlyba kerülése a HRV értékét is csökkenti, ez pedig növeli a szív- és érrendszeri betegségek kialakulási esélyét.
Minél nagyobb a variabilitás, változékonyság, annál nagyobb a szív rugalmassága, alkalmazkodóképessége, mindez csökkenti a kardiovasculáris kockázatot, feszültséget, szorongást, és általánosságban jobb stressz kezelést is jelent.
Hogyan mérhető a szívfrekvencia variabilitás?
A mérés egy EKG vizsgálathoz hasonlóan fájdalommentes és veszélytelen.
A szívfrekvencia definíciója: az egyes szívizom-összehúzódások közötti időtartam msec-ban, az EKG -n regisztrált R-R hullám csúcsok távolsága jelöli. Ez nyugalmi állapotban sűrűn változik, és ahogy a terhelés egyre nő, az időbeni eltérés csökken, míg beáll kb. 1-4 milliszekundumra.
Az RR-ciklushosszok alakulása megmutatja, hogy a két szívverés között eltelt idő befolyásolásával mennyire rugalmasan alkalmazkodik a szív a külső és a belső környezet említett változásaira. Minél magasabb a variabilitás, a szív annál sikeresebben küzd meg az őt érő kihívásokkal.
Mire jó a szívfrekvencia-variabilitás mérése?
A szívfrekvencia-variabilitás vizsgálata a szív- és érrendszer szabályozásának új, nem invazív megítélését teszi lehetővé. A szívfrekvencia-variabilitás csökkenése a hirtelen halál kockázatának növekedését jelzi. A HRV beszűkülését eddig több kardiológiai és egyéb eredetű betegségben is megfigyelték, mint például akut szívinfarktust, illetve szívtranszplantációt követően, szívelégtelenségben, különböző szívbillentyű-eltérésekben, a szívizom betegségeiben, hipertóniában, veseelégtelenségben, a hangulati élet súlyos zavaraiban (major depresszióban), valamint különböző súlyos fokú agykárosodásban.
A HRV szívinfarktust követő csökkenése fontos kockázati tényező elsősorban a súlyos aritmiákból (pl. tartós kamrai tachycardia) eredő hirtelen halálozás szempontjából. A HRV csökkenése a cukorbetegség egyik gyakori szövődménye, a cukorbetegséghez társuló idegkárosodás (diabéteszes autonóm neuropátiának) korai előrejelzésében is kiemelkedő jelentőségű.
Légzésfunkciós vizsgálat
A légzésfunkciós vizsgálat (spirometria) segítségével a tüdő működéséről kaphatunk átfogó képet. A vizsgálatot általában akkor írja elő az orvos, amikor a tünetek asztmára, krónikus obstruktív tüdőbetegségre (COPD), esetleg tüdőhegesedésre (fibrózis) utalnak, de elvégzésére légúti betegségek állapotának követésénél is szükség van.